Fogalomtár

Tartótiszt

Az állambiztonság operatív tisztje, aki a hálózati személlyel a kapcsolatot tartotta, feladatot adott neki és átvette a jelentéseit.

Közzétéve: · 7 forrás

Más néven, írásmódban: kapcsolattartó operatív tiszt · operatív tiszt

A fogalom

A „tartótiszt” elsősorban a szakirodalom és a köznyelv szava. A korabeli szabályzatok jellemzően operatív tisztről vagy operatív beosztottról beszélnek. Az 1972-es nyilvántartási szabályzat például úgy fogalmaz, hogy a munkadossziét „a hálózati személyt tartó operatív beosztott őrzi és kezeli”[1]. Innen ered a „tartó” kifejezés.

Mit csinált a tartótiszt?

Takács Tibor összefoglalása szerint a kapcsolattartó operatív tiszt adta a hálózati személynek a feladatokat, meghatározta, hogyan viselkedjen a célszemélyekkel, és konspirációs képzést adott neki[2]. A kapcsolat rendszeres találkozókon zajlott[3]. A találkozók helyszíne gyakran konspirált (K-) vagy találkozási (T-) lakás volt[4].

A találkozókról jelentések készültek[3]. A katonai elhárítás 1983-as intézkedése a hálózaton kívüli társadalmi kapcsolatokkal is legalább havi találkozót írt elő[5].

Hova kerültek a jelentések?

A hálózati személyek jelentéseit a munkadossziéban (M-dossziéban) helyezték el[1]. A jelentések másodpéldányai a megfigyelt személyekről vagy ügyekről vezetett dossziékba is bekerülhettek[6]. Ezért egy jelentés több helyen is felbukkanhat.

Beszervező és tartótiszt

A 6-os kartonon „A beszervezést végezte (név, rendfokozat, osztály)” mező szerepelt[1]. Ez a beszervező tisztet nevezi meg, nem feltétlenül a későbbi tartótisztet. A szabályzat külön rendelkezik a hálózat operatív szervek közötti átadásáról[1], és tisztváltáskor a hálózati személy új fedőnevet is kaphatott[3].

Forráskritika: ki írta a jelentést?

Értelmezés Az iratok értelmezésénél döntő, hogy egy jelentést a hálózati személy saját kezűleg írt-e, vagy a tiszt jegyezte le egy szóbeli beszámoló alapján. Az utóbbiba a tiszt értékelése, célja és esetleges túlzása is bekerülhetett. Az ÁBTL kifejezetten figyelmeztet arra, hogy az állambiztonság „nagy előszeretettel élt a manipuláció eszközeivel”[7].

Gyakori félreértések

Értelmezés A tiszt neve a kartonon nem a teljes történet. Egy hálózati személyt pályafutása során több tiszt is „tarthatott”. A teljes képhez a B- és M-dossziék kellenek.

Források

  1. Levéltár A Magyar Népköztársaság belügyminiszterének 0012. számú parancsa és melléklete: Szabályzat a BM. állambiztonsági szervek hálózatának nyilvántartására . ÁBTL forrásközlés , 1972. 07. 31. (hatályos 1973. 01. 01-től). Megtekintve: 2026. 10. 29..
  2. Szakirodalom Takács Tibor: Hálózat-e a hálózat? Az állambiztonsági ügynökség fogalmáról . tanulmánykötet-fejezet, 157–168. o. (Eszterházy Károly Egyetem publikációs adattára) . Megtekintve: 2026. 10. 29..
  3. Szakirodalom Takács Tibor: Egyszerű történet. A „Tanya” fedőnevű K-lakás, 1968–1980 . Betekintő, 2015/1 . Megtekintve: 2026. 10. 29..
  4. Szakirodalom Dobák Imre – Mezei József – Regényi Kund: A konspiráció szempontjainak megjelenése az állambiztonság kapcsolati forrásból származó információgyűjtésének területein . Magyar Rendészet, 2020/2 . Megtekintve: 2026. 10. 29..
  5. Levéltár Intézkedés a hálózatszervezésről, a tömegkapcsolatok felhasználásáról és a „T” helyek létesítéséről (BM III/IV. Csoportfőnökség 8/1983. sz. intézkedése) . ÁBTL forrásközlés , 1983. 10. 10.. Megtekintve: 2026. 10. 29..
  6. Szakirodalom Szőnyei Tamás: Valódi hálózat – virtuális iratgyűjtő. „Pécsi Zoltán” lappangó Munka-dossziéjának rekonstrukciója . Betekintő, 2019/2 . Megtekintve: 2026. 10. 29..
  7. Levéltár Az ügynökakták nyilvánossága . Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára . Megtekintve: 2026. 10. 29..