Létrejötte és megszűnése
A BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség 1962. augusztus 15-én jött létre, amikor a BM II. Főosztálya szovjet mintára főcsoportfőnökséggé alakult, öt csoportfőnökséggel[1]. Tabajdi Gábor szerint „1962–1990 között a BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnöksége szervezetében tevékenykedtek a politikai rendőrség tagjai”[2].
Feladata és vezetése
Az 1972. március 15-i ügyrend szerint a Főcsoportfőnökség „a BM. állambiztonsági bűnüldöző szerve”, amely „teljesíti az állam biztonságának védelméből ráháruló feladatokat”[3]. Élén a főcsoportfőnök állt, aki „a miniszter állambiztonsági helyettese, a miniszter közvetlen alárendeltségében – mint egyszemélyi felelős vezető” irányította a szervezetet[3].
Szervezet (1972)
Az ügyrend szerint öt csoportfőnökségből állt[3]:
| Egység | Fő feladat az ügyrend szerint |
|---|---|
| III/I. – Hírszerző | titkos információszerzés a külpolitikai, gazdasági és kereskedelempolitikai érdekek szolgálatában |
| III/II. – Kémelhárító | az „ellenséges hírszerző szervek” felderítése és operatív ellenőrzése |
| III/III. – Belső Reakció Elhárító | munkáját „az aktív ellenséges személyek tevékenységére” összpontosította |
| III/IV. – Katonai Elhárító | elhárítás a Magyar Néphadseregnél és a Határőrségnél |
| III/V. – Operatív Technikai | az operatív technikai eszközök biztosítása |
Emellett önálló osztályok működtek[3]:
| Osztály | Feladat |
|---|---|
| III/1. – Vizsgálati | nyomozás állam elleni és kapcsolódó bűncselekmények ügyében |
| III/2. – Operatív Figyelő és Környezettanulmányozó | az ellenőrzés alá vont személyek figyelése |
| III/3. – „K” ellenőrzési | a postai küldemények ellenőrzése |
| III/4. – „X” ellenőrzési | figyelés operatív technikai rendszabályokkal |
| III/5. – Rádióelhárítási | rádióelhárítás |
| III/6. – Személyzeti | káder- és személyzeti munka |
A római és az arab szám nem ugyanaz: a III/I. a hírszerző csoportfőnökség, a III/1. pedig a vizsgálati osztály.
Pártirányítás
Értelmezés Tabajdi Gábor szerint „a Kádár-korszak politikai rendőrsége többszörös és szigorú pártirányítás és -ellenőrzés mellett működött”, és „semmi sem történhetett a pártvezetés (az illetékes pártszervek) tudta és jóváhagyása nélkül”. Összegzése szerint a Főcsoportfőnökség „mindvégig politikai rendőrségként (a politika rendőrségeként) működött”[2].
A vég: Dunagate és 1990
- január 5-én az SZDSZ és a Fidesz nyilvánosságra hozta, hogy a BM III/III. „a mai napig” adatokat gyűjt az ellenzéki pártokról. A botrány Dunagate néven vált ismertté[4]. Az átmeneti szabályozást az 1990. évi X. törvény (a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezéséről) és a nemzetbiztonsági szolgálatokat felállító 26/1990. (II. 14.) MT rendelet adta. Mindkettő 1990. február 14-én lépett hatályba[5].
Források
- Szakirodalom Ehrenberger Róbert: A BM III/V. Csoportfőnökség szervezettörténete 1962–1971 között . Betekintő, 2017/3 . Megtekintve: 2026. 10. 29..
- Szakirodalom Tabajdi Gábor: „A szakmai munka segítése pártpolitikai eszközökkel” – Az állambiztonsági szervek pártiratai 1956–1990 . Betekintő, 2008/4 . Megtekintve: 2026. 10. 29..
- Levéltár A Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnöksége ügyrendje (10-530/1972) . ÁBTL forrásközlés , 1972. 03. 15.. Megtekintve: 2026. 10. 29..
- Sajtó Tizenöt éve robbant ki a Dunagate . HVG , 2005. 01. 05.. Megtekintve: 2026. 10. 29..
- Szakirodalom Solti István: A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény előképei . Nemzetbiztonsági Szemle, 2026/1 . Megtekintve: 2026. 10. 29..