F-dosszié

Más néven, írásmódban: „F” dosszié · F-dossziés személy · társadalomra veszélyes ellenséges személy

Meghatározás

Az „F” dosszié az állambiztonság egyik különnyilvántartása volt. A belügyminiszter-helyettes 1982. december 30-i, 9/1982. számú parancsa szerint a rendszer a „társadalomra veszélyes ellenséges személyek (továbbiakban: „F” dossziés személyek)” kiválasztását és ellenőrzését szabályozta[1]. A parancs szerint ez a különnyilvántartási rendszer „szerves részét képezi az állambiztonsági felderítő tevékenységnek”, célja pedig e személyek „differenciált és folyamatos ellenőrzése” és „tevékenységük visszaszorítása” volt[1].

Az „F” dossziés személyek nyilvántartása már a parancs előtt is létezett. A III/III. Csoportfőnökség 1972-es ügyrendje szerint például a III/III-3. Osztály feladatai közé tartoztak az „F”-dossziés személyek ügyei[2].

Kit választottak ki?

Irat állítja A parancs szerint azokat, akik az állami, társadalmi és gazdasági renddel szemben „a fellépés lehetőségét latolgatják, várhatóan fellépnek”[1]. A kiválasztást „ellenőrzött információk és egyéni elbírálás alapján” kellett végezni[1]. A kötelezően kiválasztandó körbe tartoztak például:

• az „ellenséges célzatú akciók tevőleges résztvevői, ellenséges mozgalmak, csoportosulások szervezői”;
• akiket állam elleni vagy kiemelt közrend- és közbiztonság elleni bűncselekményért elítéltek, és a parancs szerint további ellenséges tevékenység volt tőlük várható;
• akik „katonai objektumok környezetében laknak és állam ellenes bűncselekményt követtek el”[1].

Értelmezés A megfogalmazás jól mutatja a rendszer logikáját: nem elkövetett cselekményt, hanem feltételezett jövőbeli magatartást is alapul vehetett.

Hogyan ellenőrizték?

• Folyamatosan: „Az ellenőrzést folyamatosan kell végezni.”[1]
• Terv alapján: ellenőrzési tervek szerint, az illetékes vezető jóváhagyásával. A beérkező információkat „legalább kétévenként” értékelni kellett[1].
• A környezetben: a parancs a személyek „munka- és lakhely szerinti ellenőrzésére” társadalmi erők igénybevételét is előírta[1].

Az 1984-es operatív nyilvántartási szabályzat külön kategóriaként tartotta nyilván az „F”-dosszié alapján ellenőrzés alá vont személyeket[3].

Korlátozások

Tény Az „F” dossziés személyekre korlátozások vonatkozhattak. A parancs szerint például „fegyverviselési engedélyt nem kaphatnak”, útlevelet pedig csak „egyéni elbírálás alapján kaphatnak”[1]. A korlátozások bevezetését a jogkörrel rendelkező vezető engedélyezte[1].

Mikor szűnt meg az ellenőrzés?

A parancs szerint az ellenőrzést meg kellett szüntetni például akkor, ha az illető „feladta ellenséges terveit, ilyen tevékenységet nem folytat”, vagy ha „politikai veszélyessége megszűnt”[1].

Gyakori félreértések

Tény Az F-dosszié nem ügynöki dosszié. Az „F” dossziés személy a megfigyelés célpontja volt, nem az állambiztonság segítője. Az 1984-es szabályzatban a „figyelő dosszié” éppen a 9/1982. számú parancs szerinti külön nyilvántartásba vett személyek dossziéja volt[3]. Hogy az „F” betű mit rövidít, a források nem mondják ki.