Meghatározás
Az „F” dosszié az állambiztonság egyik különnyilvántartása volt. A belügyminiszter-helyettes 1982. december 30-i, 9/1982. számú parancsa szerint a rendszer a „társadalomra veszélyes ellenséges személyek (továbbiakban: „F” dossziés személyek)” kiválasztását és ellenőrzését szabályozta[1]. A parancs szerint ez a különnyilvántartási rendszer „szerves részét képezi az állambiztonsági felderítő tevékenységnek”, célja pedig e személyek „differenciált és folyamatos ellenőrzése” és „tevékenységük visszaszorítása” volt[1].
Az „F” dossziés személyek nyilvántartása már a parancs előtt is létezett. A III/III. Csoportfőnökség 1972-es ügyrendje szerint például a III/III-3. Osztály feladatai közé tartoztak az „F”-dossziés személyek ügyei[2].
Kit választottak ki?
Irat állítja A parancs szerint azokat, akik az állami, társadalmi és gazdasági renddel szemben „a fellépés lehetőségét latolgatják, várhatóan fellépnek”[1]. A kiválasztást „ellenőrzött információk és egyéni elbírálás alapján” kellett végezni[1]. A kötelezően kiválasztandó körbe tartoztak például:
- az „ellenséges célzatú akciók tevőleges résztvevői, ellenséges mozgalmak, csoportosulások szervezői”;
- akiket állam elleni vagy kiemelt közrend- és közbiztonság elleni bűncselekményért elítéltek, és a parancs szerint további ellenséges tevékenység volt tőlük várható;
- akik „katonai objektumok környezetében laknak és állam ellenes bűncselekményt követtek el”[1].
Értelmezés A megfogalmazás jól mutatja a rendszer logikáját: nem elkövetett cselekményt, hanem feltételezett jövőbeli magatartást is alapul vehetett.
Hogyan ellenőrizték?
- Folyamatosan: „Az ellenőrzést folyamatosan kell végezni.”[1]
- Terv alapján: ellenőrzési tervek szerint, az illetékes vezető jóváhagyásával. A beérkező információkat „legalább kétévenként” értékelni kellett[1].
- A környezetben: a parancs a személyek „munka- és lakhely szerinti ellenőrzésére” társadalmi erők igénybevételét is előírta[1].
Az 1984-es operatív nyilvántartási szabályzat külön kategóriaként tartotta nyilván az „F”-dosszié alapján ellenőrzés alá vont személyeket[3].
Korlátozások
Tény Az „F” dossziés személyekre korlátozások vonatkozhattak. A parancs szerint például „fegyverviselési engedélyt nem kaphatnak”, útlevelet pedig csak „egyéni elbírálás alapján kaphatnak”[1]. A korlátozások bevezetését a jogkörrel rendelkező vezető engedélyezte[1].
Mikor szűnt meg az ellenőrzés?
A parancs szerint az ellenőrzést meg kellett szüntetni például akkor, ha az illető „feladta ellenséges terveit, ilyen tevékenységet nem folytat”, vagy ha „politikai veszélyessége megszűnt”[1].
Gyakori félreértések
Tény Az F-dosszié nem ügynöki dosszié. Az „F” dossziés személy a megfigyelés célpontja volt, nem az állambiztonság segítője. Az 1984-es szabályzatban a „figyelő dosszié” éppen a 9/1982. számú parancs szerinti külön nyilvántartásba vett személyek dossziéja volt[3]. Hogy az „F” betű mit rövidít, a források nem mondják ki.
Források
- Levéltár A belügyminiszter-helyettes 9/1982. sz. parancsa a társadalomra veszélyes ellenséges személyek kiválasztásáról és ellenőrzéséről . ÁBTL forrásközlés , 1982. 12. 30.. Megtekintve: 2026. 10. 29..
- Levéltár A Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökség ügyrendje (80-223/1972) . ÁBTL forrásközlés , 1972. 04.. Megtekintve: 2026. 10. 29..
- Levéltár A belügyminiszter 3/1984. sz. parancsa a BM állambiztonsági szervek Operatív Nyilvántartási Szabályzata kiadásáról . ÁBTL forrásközlés , 1984. 02. 23.. Megtekintve: 2026. 10. 29..